Miért van rémálma annak, aki jóra törekszik,

És miért nem inkább annak, ki másokkal kötekszik?

Fény és sötét kéz a kézben jár,

Az ellentétek mindig egy pár,

Már napok óta követnek ilyen álmok,

Borzalmas, szörnyű, rémes átkok,

Éjszakában felriadtam,

Félelmemet lekarcoltam,

Haragnak melegágya a félelem,

Lelkemnek tán nincs elég szellemi élelem,

Hogy megerősödvén többé ne féljen,

Hanem éljen, éljen, erős lélekkel büszkén éljen?

E módszer melyet kitaláltam,

Melyet magam kreáltam,

Válság idejére szól,

Fájdalmaimmal dacol,

Ezáltal megismerem azt, mi ismeretlen,

Mi ma este is béklyóba köt és nem tágít rendületlen,

De állj, mert én úgy határozom,

S szilárd döntéseim útján e várt hatást elhozom.

Nem lesz bennem többé félelem se harag,

Mely lelkemen és önbecsülésemen farag!

Döntéseim mától legyenek várak,

Melyek válság idején is szilárdan állnak!

És most jöjj bársony, azúrkék éjszaka,

A nyugalomnak és elcsendesedésnek napszaka,

Legyen pihenésem mély nyugodt és csendes,

Hogy reggelem kellemes lehessék, jó és rendes!