Erdő mélyén házikó,

Minden jó itt kapható,

Ki itt él mondják boszorkány,

De ez csak egy koholmány,

 

Erdei nő, eladó,

Nem olyan hivalkodó,

Ő régi tannal gyógyító,

Nem átkokat zúdító,

 

Ház mellett kicsiny patak,

Benne pedig kis halak,

Fölötte egy híd ível át,

Rajta látsz most négy patát,

 

Fáradt lovon utazó,

Köpenybe burkolódzó,

De nem bandita, bajt hozó,

Csupán gondot hordozó,

 

Közelebbről megnézvén,

Láthatod, hogy nem is vén,

Egy jó kötésű kisfiú,

Inkább bús ő mint hiú,

 

Tekintete aggódó,

Gondolatban rágódó,

Mondták néki, hogy ez a nő,

Mérget kotyvaszt, átkot sző,

 

Ránézni is veszélyes,

Arca csúnya fekélyes,

Egy lódító nő tudva van,

Azt mondják, hogy szaga van,

 

Kicsiny fiú félve néz,

Bemenni tán túl merész,

De muszáj gyógyszert vennie,

Anyjának azt vinnie,

 

Édesanyja lázban ég,

Otthon fekszik elég rég,

Ó bátornak kell lennie,

Nem mindent elhinnie,

 

Azt mondta egy nagyapó,

Itt lakó nő gyógyító,

Leszállva lóról bekopog,

Lássuk, hogy áll a dolog,

 

Ajtó nyílik fény vetül,

Titkos nőnkre fény derül,

Az öltözéke egyszerű,

Mégis ő oly nagyszerű,

 

Ében haja gyönyörű,

Arcán csak szelíd derű,

Kedves szemmel kis hősre néz,

Hangja édes mint a méz,

 

„Segítség kell gyermekem?

Gyere, ne fázz meg nekem”

Kicsit ezzel bevezeti,

Kandallóhoz ülteti,

 

Házban béke kereked,

Gyermek nyelve megered,

Elmeséli nagy bánatát,

Hogy hagyta el otthonát,

 

Utazott a gyógyszerért,

Nehéz úton ideért,

Vajákos nő ó hallgatja,

Szívében is megszánja,

 

Szép szavakkal békíti,

Gyógyírt ő elkészíti,

A kis legény most felderül,

Várakozva elterül,

 

Gyógyital ím elkészül,

Kisfiú is felkészül,

De marasztalják kedvesen,

Vacsorázik rendesen,

 

Későre jár az óra,

Kis hősünk indul útra,

Gyógyítótól elköszönve,

Vígabban útra kelve,

 

Fiú fárad kimerül,

Gondolatba elmerül,

Erdei nő, gyógyító,

Semmiképp se lódító,

 

Sok reá a hazug szó,

Gonoszságból származó,

Így egyet tehát megígér,

Szóbeszédből nem ítél.